Tökéletes kirándulás a Tokaji borvidékre idén ősszel!
Van Magyarországnak egy különleges szeglete, ahol az ősz nem csupán az elmúlásról, hanem az élet ízéről szól. A Tokaji borvidék nemcsak a világ egyik legismertebb bortermő vidéke, hanem egy olyan hely is, amely szívünk mélyén hazai kincsként él.
Sétálni a szőlőhegyek lankáin, megállni egy pincében, ahol a riolittufa falait vastagon borítja a pincepenész, vagy megkóstolni egy aranyló aszút – mindez egyszerre jelenti múltunk tiszteletét és jelenünk élvezetét.
Egy korty történelem
Tokaj-Hegyalja már évszázadok óta lakott terület, és szőlőt itt műveltek akkor is, amikor Európa nagy része még alig ismerte az édes bor titkát. A legenda szerint az első tokaji aszút a 17. században készítették, de írásos emlékek már jóval korábbról, a 16. századból bizonyítják, hogy a helyiek szívesen készítettek különleges bort a nemes penésszel borított szőlőszemekből. Nem véletlen, hogy XIV. Lajos francia király is úgy emlegette: „a borok királya, a királyok bora”.
A tokaji nem csupán ital volt, hanem diplomáciai ajándék, fizetőeszköz és gyógyír. Rákócziak, orosz cárok, lengyel királyok és Habsburg uralkodók egyaránt rajongtak érte. Ha egy palack tokaji megszólalhatna, bizonyosan olyan történeteket mesélne, amelyek egész Európát átszövik.
A terroir titka: vulkánok és folyók ölelésében
A borvidék különlegessége nem érthető meg a táj nélkül. A Zempléni-hegység vulkanikus talaja ásványosságot ad a boroknak, míg a Tisza és a Bodrog összefolyásánál gyakran felszálló pára kedvez a Botrytis cinerea nevű nemes penésznek. Ez a gomba varázsolja a szőlőszemeket aszúvá, amelyben a cukor, a savak és az aromák tökéletes harmóniába kerülnek. A Furmint, a Hárslevelű vagy a Sárgamuskotály szőlőfajták olyan egyedi ízvilágot nyújtanak, amelyet sehol másutt a világon nem találunk meg.